Végre újra meglátogathattuk a testvériskolánkat!

Az elmúlt napokban – május 24-e és 28-a között – Erdély látványosságait tekintettük meg, ahol még az időjárási körülmények is nekünk kedveztek.

Az első nap nem álltunk meg sehol, hiszen a kilométerekben gazdag, hosszú utazás miatt nem volt rá lehetőség. Ennek ellenére remekül éreztük magunkat a buszon.

A második napon csatlakoztak hozzánk az erdélyi diákok és velük együtt indultunk felfedezni a környező érdekességeket. Először a Peles kastélyt néztük meg. Igen érdekes volt megtekinteni, hogyan éltek egykor a királyok, milyen szobákban laktak, milyen berendezési tárgyaik voltak. Majd elsétáltunk a Pelisor kastélyhoz, ahol további érdekességeket láthattunk, pl.: Mária királynő szívét őrző Arany-szobát. Majd visszautaztunk Négyfaluba és a Néprajzi Múzeumban betekintést kaptunk a Csángóföld régi kultúrájába, népszokásaiba, örökségeibe. A nap végén egy finom vacsorával vártak bennünket a Piroska panzióban. A szabad esténken Szekeres Máté diáktársunk és segítői megleptek bennünket „néhány” (= 120 db) palacsintával.

A harmadik nap Petőfi emlékének jegyében telt, Segesvárra utaztunk, ahol először megnéztük azt az emlékművet, amit azon a helyen állítottak, ahol utoljára látták élve, majd ellátogattunk a Petőfi-múzeumba, ahol sok érdekességet megtudtunk a segesvári csatáról. Majd felmentünk a várba, és az Óratoronyban megnéztük a kiállítást, illetve végig sétáltunk a vár környékén. Az este megint a Piroska panzióban végződött, ahol a testvériskolánk végzősei a bankettet is tartották, hiszen aznap volt a ballagásuk. A vacsora után visszatértünk a szállásunkra, ahova velünk jöttek az erdélyi diákok is, és egy fergeteges táncos bulit rendeztünk.

A negyedik napon Brassót és annak látványosságait tekintettük meg egy pompás városnézés keretében. De mindezek előtt megnéztük Törcsváron a „Drakula-kastély” néven ismert látványosságot. Kiderült, hogy inkább volt egy katonai bázis, mint kellemes palota-kastély, és a „Drakula” jelző is inkább csak hollywoodi találmány, nem sok köze van a valósághoz. A nap folytatásképp Brassóban megebédeltünk, majd elindultunk, hogy felfedezzük a történelmi városrészt. Első megálló a Fekete-templom volt, ahol a középkori életbe, az akkori város mindennapjaiba is bepillantást nyertünk, megismertük a templom történetét, majd megnéztük a Katalin-kaput, az egykori Városházát, és Európa legkeskenyebb utcáján sétáltunk végig.

A nap még nem ért véget, egy kis szabadidő után, ahol vásárolhattunk az otthon maradt szeretteinknek egy kis ajándékot, pizza-piknik várt bennünket a szállásunkon. Ennek keretében búcsúztunk el a most megismert barátainktól, sokkal jobban megismerkedhettünk velük, mint a kirándulások alatt és barátságokat köthettünk. Volt zenés tánc, sport tevékenység, de aki nagyon elfáradt, az csak beszélgethetett is a fák árnyékában.

Sajnos, eljött az utolsó nap, és haza kellett térnünk. Kicsit szomorúak voltunk, hogy a frissen megismert barátainktól el kellett köszönnünk, de a szívünk már hazahúzott a szeretteinkhez. Újra egy nagyon hosszú buszos utazás várt ránk. Mindenki nagyon elfáradt a hosszú kirándulás során, de megérte, mert új kapcsolatokat teremtettünk és sok ismeretet szereztünk, érdekes látványban volt részünk. A hangulatos és szép szálláshely, illetve Zsuzsa néni, aki minden reggel sok szeretettel készítette számunkra a finom reggeliket és nagy odaadással figyelt ránk, biztosította, hogy igazán otthonosan érezzük magunkat ezen a pár napon.

Köszönjük, hogy itt – ott lehettünk! :)

Simon Éva 11.A és Szekeres Máté 9.D