Illéssys diákok és tanárok a Szentföldön

2017. március 09., 19:13

Bevezető gondolatok

Mielőtt az élmények leírásába kezdenénk, először is szeretnénk megköszönni ezt a páratlan lehetőséget Szenczy Sándornak, a Baptista Szeretetszolgálat elnökének, akinek felajánlása következtében eljuthattunk a Szentföldre. A IV. Bibliaismereti és Gasztronómia Verseny győzteseként egy jeruzsálemi út volt a különdíjunk, így a versenyző diákok és az őket felkészítő tanárok már napok óta az utazás izgalmának lázában égtek.

A 2017. március 7-11. közötti kirándulás részesei: Fazekas Fanni, Gál Dóra, Kovács Ibolya, Külüs Anna, Szatmári Péter, Tóth Dóra (tanulók), Bögös Jenő, Hajdu-Ráfis Tamás, Horváth Ferenc, Lévai János, Márta István, Tóth László (tanárok).

Szeretnénk megköszönni Steiner Józsefnek a Baptista Szeretetszolgálat misszió-igazgatójának, és kedves párjának, Csillának a csoport- és idegenvezetést. Isten áldása legyen munkájukon!

Az alábbiakban tanulóink úti élményei olvashatók, melyet minden nap megküldenek.

 

1. nap (2017. március 7., Tamás napja)

A mai nap több szempontból is izgalmas volt. Az első a feledhetetlen repülőút, a vattacukorra emlékeztető felhők és néha-néha a hullámvasútszerű utazás. Három órás repülés után megérkeztünk Tel-Avivba, s innen indultunk busszal Jeruzsálembe.

Miután elfoglaltuk a szobáinkat, belevetettük magunkat az óváros forgatagába és egy új kultúra megismerésébe. Az épületeket próbálják megőrizni eredeti valójukban, hogy azok továbbra is így állhassanak a látogatók es a hívők rendelkezésére. Megismertük a mi Urunk szenvedésének számos állomását, az utolsó vacsora és Márk apostol állítólagos nyughelyét.

A bazár ezernyi színe, az ismeretlen ételek illata követte utunkat. Érdekes emberekkel találkoztunk, akik egy olyan vallásnak élnek, amely nemcsak leírva, a könyvekben létezik, hanem a szívükben, a mindennapjaikban is. Ezt bizonyította a Nyugati falnál (Siratófal) tett látogatáskor tanúsított viselkedésük is. Halkan, szinte maguknak suttogva mondták el az imáikat, sokan csorgó könnyekkel, hátrálva nézték a lerombolt templom épen maradt falát, amely nekik mindennél többet jelent.

Ebédre egy helyi különleges ételt kóstoltunk meg, amely szinte mindenki ízlését elnyerte.

Különleges élményben lehetett részünk egy eldugott kis templomban, ahol a gyönyörűen kidolgozott aranyszínű oltár előtt a gondnok átszellemülve mesélte el az általa látott csodákat.

A napot közösen, vacsora közben beszéltük át, s valamennyien úgy gondoljuk, hogy talán egy soha vissza nem térő álomút lehetősége adatott meg számunkra.

 

2. nap (2017. március 8., nőnap)

Ha a tegnapi napra azt mondtuk, hogy fárasztó volt, akkor még nem is sejtettük, hogy csak a bemelegítésen vagyunk túl. Reggel a csapat egy kiadós alvás után frissen ébredt. Megreggeliztünk a szálláson, amely az arab negyedben van, majd buszra szálltunk, és az utunk Betlehembe vezetett, amely palesztin fennhatóság alatt áll. Megláttuk a hatalmas falat, amely elválasztja a két országot egymástól. Betlehem előtt megálltunk Ráhel sírjánál. Itt külön vált a csapat férfiakra és nőkre. Utunk során többször is találkoztunk olyannal, hogy a nőknek tilos belépni bizonyos helyekre. A külön választott szobát betöltötte egy éneklő férfi hangja, a padokon befedett fejű nők imádkoztak a selyemmel letakart koporsó felé. Mikor leültünk a padokra, csendben megfigyeltük az embereket. A hit sugárzott az arcokról. 

Innen a Születés templomához érkeztünk, ahol Jézus Krisztus született. A templomba, amely belülről hatalmas volt, egy kb. 120 cm magas kapun, tehát fejünket meghajtva lehet belépni. Megnéztük a születés és a bölcső helyét is. Sokan leborultak és megsimogatták a csillaggal jelölt helyet.

Újabb buszozás után az Olajfák hegyére látogattunk el. Három vallás temetői tárultak szemünk elé, melyek szinte egymásba érve helyezkedtek el a hegy oldalán. Láttuk a befalazott Aranykaput, mely távolról is nagyszerű látványt nyújtott. Ebéd után a Getszemáni kertben folytattuk a napunkat, a különleges fákkal és növényekkel, ami nagyon szép volt a verőfényes napsütésben. Megtekintettük a Nemzetek templomát is.

A délután folyamán Jeruzsálemben sétáltunk, ismerkedtünk az itteni élettel, s belevetettük magunkat az arab bazárok sűrűjébe. Szép ajándékokat sikerült vennünk egy kis alkudozással is egybekötve a családtagjainknak. Kis pihenő után továbbsétáltunk a zsidó városrész igényesebb és drágább boltjai között. Miután visszaértünk a szállodába ismét nagyon jót vacsoráztunk, szokásosan jó hangulatban telt az este.

 

3. nap (2017. március 9., Fanni nap)

A mai napon verőfényes napsütésre ébredtünk. Reggeli után gyalogszerrel indultunk a Sírkert (Garden Tomb) felé. A város egyik legzajosabb pontjában, mint egy kis elszigetelt város a városban, a megnyugvás kertje emelkedett ki a mindennap forgatagából. A hely a nyugalom szigete; a kert minden apró szegletét megnéztük (csodálatos, színes és különleges virágok uralják), és a közös csoportkép sem maradhatott el. Megcsodáltuk a Koponya-hegyet, ezután beléptünk Jézus sírjában. „Ő nincs itt, mert feltámadt!” – ez állt az ajtón. Ezután a vezetőnk, Steiner József úrvacsorát tartott, imái mindenkit megérintettek, szem nem maradt szárazon.

A Sírkert után buszra szálltunk és elindultunk a kősivatagon át Qumranba, hogy láthassuk a legősibb bibliai tekercseket és a  Bemerítő János által vezetett népcsoport lakhelyet.

Utunk tovább vezetett az elképesztően kéklő Holt-tenger felé. A melegben jólesett a kellemes víz, páran gyűjtöttünk a víz adta sókristályokból is. Pár óra fürdőzés, lebegés és iszappakolás után megebédeltünk Jerikóban, majd megnéztük a Megkísértés hegyét, ahol Jézust megkísértette a Sátán.

Visszaindultunk a szállásra, ahol kellemesen elbeszélgettünk a vacsora mellett. Ismét csodálatos nap állt mögöttünk.

 

4. nap (2017. március 10., sabbat napja)

Az itt töltött utolsó napunk. Ma Izrael északi részét fedeztük fel, megnéztük Galileát, Tabghát, Kaperneumot és a Galieai-tavat. A tabghai templomban látható volt az szikla, amelyre Jézus a kenyereket és a halakat helyezte és megszaporította. A Boldogmondások hegye Jézus legismertebb prédikációjáról, a hegyi beszédről nevezetes. Messziről láttuk a Golán-fennsíkot is. Ebéd után folytattuk utunkat a Jordán folyóhoz, hogy megnézzük, hogyan zajlik egy bemerítés.

Este – sabbat alkalmából – ismét a Nyugati falhoz sétáltunk. Az ünnepet a férfiak és nők külön ünnepelték, mégis együtt örültek, imádkoztak, énekeltek a naplemente után.

Egy nagy körben imádkoztunk egymásért, és köszönetet mondtunk az itt töltött időért, azért, amit itt megtapasztalhattunk, tanulhattunk egy másik kultúráról és a bibliai történetekről. A közösen töltött vacsora hosszas beszélgetéssel zárult, és rengeteg köszönet, hála elmondásával.

 

5. nap (2017. március 11., a hazatérés napja)

A reggeli után a repülőtérre vettük az irányt, elbúcsúztunk a nagyon kedves sofőrünktől, aki korábban biztonsággal végigbuszozta velünk Izraelt. A tel-avivi Ben-Gúrión repülőtéren még volt időnk kicsit nézelődni, de megtapasztaltuk a fokozott biztonsági intézkedéseket is.

Délután fél kettőkor landoltunk, s már vártuk, hogy viszontláthassuk itthoni szeretteinket.

 

Hogyan tértek haza diákjaink? Álljon itt két idézet az úti beszámolójukból.

„Remélem, még egyszer az életben kijuthatok Izraelbe. Nagyon köszönöm ezt az utat, sosem feledem el.”

„Úgy gondolom, hogy ez a négy nap mindnyájunk életében mély nyomot fog hagyni. Rendkívül hálás vagyok ezekért a csodálatos élményekért.”